Van bőr a képén! Brüsszel Péter szervez nőjogi konferenciát

Kezdhetnék annak megtárgyalásával, hogy egy nárcisztikus bántalmazó férfi hogyan tudja megnyomorítani egy nő lelkét.

Megkérdeztem, hogy ha az MI tökéletesedik, és nagyon jó szövegeket gyárt, akkor szükség lesz-e írókra.
A Székelyudvarhely közelében levő Oroszhegyen jártam óvodába. Szüleim az egyedül maradt dédanyámhoz helyeztek ki, amíg ők építették a városban a szocializmust. Jól megvoltunk mi ketten ott falun. Mondogatta dédi, amikor húztuk a szilvával teli zsákot, hogy „ketten vagyunk édes egyek, s ketten se érünk meg egyet”. Amikor Magyarországra kerültem 1991-ben, tizennégy évesen, az a jó székely nyelvjárás, azok a szavak hiányoztak a legjobban, amiket Erdélyben hagytam, illetve magamban hordoztam. Dédanyám szavai voltak ezek. Büt, csűr, kakóca, karinca… A Zsírnak való című első novelláskötetemben az ő nyelve és az a nyelvi állapot hangsúlyos szerepet kapott. Odaadtam egy nyelvész barátomnak a kéziratot, hogy amely szavakat nem érti, húzza alá. Ezekből a szavakból készült aztán a kötet végére egy székely–magyar szótár a magyarországi olvasók számára. Az archaikus székely szavak mellett voltak román jövevényszavak is, úgymint borkán, salapéta, punga és egyebek.